Ezekben a nehéz időkben az emberiség tanúja a béke és az egység utáni éhség növekedésének. Felismerjük, hogy a túlélésünk annak felismerésétől függ, hogy mind egyetlen család tagjai vagyunk. Hogyan érhetjük el a békét ezen a földön?
Megbocsátás és felejtés
A béke felé az első lépés a megbocsátás. Ha meg akarjuk valósítani a békét a világunkban, akkor tanuljuk meg a múlt elfelejtését, és bocsássunk meg azoknak, akik rosszat tettek velünk szemben!
A megtorlást helyettesítsük megbocsátással és együttérzéssel! Tisztítsuk meg magunkat a haragtól, a gyűlölködéstől, és szeretet, megbocsátás kerüljön a helyére! Hogyan érhetjük ezt el? Olyan megoldást ajánlok, amely korszakokon át működött. A részvét, a megbocsátás és a béke a spiritualitás által lehet a miénk.
Az út a spiritualitás
Mi a spiritualitás? A spiritualitás annak a felismerése, hogy az igazi valónk a lelkünk. Annak megértése, hogy a lelkünk egy Istennel. Ekkor ráébredünk arra, hogy nemcsak test és elme vagyunk, hanem lélek is, amely a testünk lakója.
Mivel testünk van, amelyhez egy név is tartozik, és egy bizonyos ország polgárai vagyunk, ezért ezzel azonosulunk. A spiritualitás viszont annak tudatosítása, hogy a külső nevek és címkék mögött az igazi valónk a lelkünk, amely az egyetlen Teremtő része.
Mint ilyenek, mindannyian egyetlen család tagjai vagyunk. Amikor kifejlesztjük ezt a fajta látásmódot, elkezdjük lerombolni azokat az akadályokat, amelyek elválasztják egymástól az embereket. Úgy kezdjük érezni, hogy a lelkünk szintjén mindannyian egybekapcsolódunk. Amikor megtapasztaljuk az egységünket és az egyetemes összetartozásunkat, gondoskodni fogunk egymásról. Segíteni és szolgálni akarunk. A szomszéd gyermekeinek éhezés miatti sírása ugyanúgy fáj nekünk, mintha a saját gyermekeinkről lenne szó. Megpillantunk egy hajléktalant az utcán, ő olyan, mintha a nagyszülőnk lenne, és annyira megindít bennünket a helyzete, hogy segíteni akarunk. A látószögünk kitágul, együttérzés lesz bennünk minden szenvedő emberi lény iránt, és könnyíteni kívánunk a helyzetükön.
Ráébredés az igazi természetünkre
Hogyan fejleszthetjük ki ezt a nemes látásmódot? Úgy, hogy spirituálisan felébredünk. Az igazi természetünket egy nagyon egyszerű meditációs technikával ismerhetjük meg, amelynél Isten Fényére és Hangjára koncentrálunk a bensőnkben. E befelé fordulási folyamat segítségével lemoshatjuk magunkról a gyűlöletet, szeretetre és békességre cserélve azt.
Ha csendben ülünk, és befelé irányítjuk a figyelmünket, akkor összekapcsolódunk a lelkünkkel, és rácsatlakozunk a szeretet, a békesség és az üdvösség benső forrására. Ha így teszünk, akkor szeretetteljes, kedves, békés és adakozó emberi lényekké válunk.
A benső béke vezet el a külső békéhez
A napi meditáció révén megteremtődik a kapcsolatunk Istennel, és fürdünk az isteni szeretetben, üdvösségben, amely letisztítja rólunk sok év alatt kifejlődött, automatikusan megjelenő haragos, gyűlölködő reakciókat. Ezek helyét átveszi a szeretet, a megbocsátás, az együttérzés. Ha nyugodtak és kedvesek vagyunk, akkor megbocsátók és könyörületesek leszünk azokkal, akik megbántottak bennünket.
Ahogy egyre kiegyensúlyozottabbá válunk, békesség sugárzódik majd belőlünk mindazokra, akikkel kapcsolatba kerülünk. A béke velünk kezdődik. Ha jobb emberré formálódunk, ezzel hozzájárulunk mások, így a családunk, a közösségünk, a társadalmunk, és végül az egész világ pozitív irányú megváltozásához. Ezzel biztonságos, békés világot teremtünk a gyermekeink, az elkövetkező nemzedékek és magunk számára. Ezen az úton az első lépés a megbocsátás. Ez vezet el a benső békéhez, amelyből majd kivirul a külső béke, gazdaggá téve minden szívet.
Sant Rajinder Singh Ji Maharaj