Időnként az életben a legjobb erőfeszítéseink ellenére végül csalódás vár ránk, vagy alulértékelik az igyekezetünket azok, akiknek a segítségét igényelnénk.
Amikor ilyesmi történik, hajlamosak vagyunk arra, hogy megválogassuk, milyen helyzetben és körben, mekkora erőfeszítéseket teszünk. Ha viszont helyes magatartással kezeljük az életben adódó kihívásokat, akkor mindig a legjobb képességeink szerint tesszük a dolgainkat, tudva, hogy mindenki megérdemli, hogy a legjobbat kapja tőlünk.
Ezzel kapcsolatos egy zenei együttesről szóló történet, amely abból élt, hogy egyik városból a másikba utazva adta elő a dalait. Nehéz idők jártak, és nem kerestek túl sok pénzt. A szegény emberek, akik eljöttek hallgatni őket, már nem tudták kifizetni azt a szerény összeget sem, amit az előadásért kértek. A hallgatóság száma folyamatosan csökkent, míg végül már csak néhányan mentek el, hogy meghallgassák őket.
Egy napon a zenészek összeültek, hogy megtárgyalják, mit tegyenek.
Az egyik megjegyezte: „Nem látom értelmét a mai fellépésnek. Alig jönne el pár ember.”
A másik megállapította, hogy elkezdett esni a hó, és így szólt: „Gondolkozzunk ésszerűen! Ki fog eljönni ma este ilyen hóesésben?”
A harmadik hozzátette: „Igen, tegnap este is alig néhány ember jött el. Ha így fog esni ma este, még kevesebben lesznek. Adjuk vissza ezt a kevéske bevételt, és töröljük az előadást!”
Az első egyetértett vele, és azt mondta: „Igazad van. Senki sem várhatja el tőlünk, hogy néhány fős hallgatóságnak játsszunk.”
A második így szólt: „Igaz. Hogy lenne elvárható bárkitől is, hogy ennyire kevésért a legjobbat nyújtsa?”
A negyedik zenész csendben ült, és hallgatta a beszélgetést. A többiek odafordultak hozzá, és megkérdezték: „Te mit gondolsz?”
Ő azt felelte: „Tudom, hogy csalódottak vagytok, én magam is kissé lehangolódtam. De felelősséggel tartozunk azoknak, akik eljönnek. Folytatni fogjuk a zenélést, és minden alkalommal a legjobb formánkat fogjuk hozni. Azok, akik itt lesznek, nem tehetnek róla, hogy mások otthon maradnak. Nem büntethetjük őket azzal, hogy kevesebbet nyújtunk, mint amire képesek vagyunk.”
A többiek erőt merítettek a szavaiból, és úgy döntöttek, hogy aznap este játszanak. Ez volt életük egyik legjobb előadása.
Amikor a műsornak vége lett, és mindenki hazament, a negyedik muzsikus összehívta a társait, és egy levélkét nyújtott át nekik. Majd azt mondta: „A közönségből hagyta itt valaki ezt az üzenetet nekünk, mielőtt az ajtó becsukódott volna mögötte.” Felnyitotta, és felolvasta a sorokat: „Köszönöm ezt a ma esti gyönyörű előadást.” A cédulán ez volt az aláírás: „A királyotok.”
Ez a történet néhány fontos tanulsággal szolgál. A döntésük, hogy a tőlük telhető legszebben játszanak, történetesen arra az estére esett, amikor a király meglepte őket a jelenlétével. Előtte úgy határoztak, hogy kihozzák magukból a legtöbbet, bárki jöjjön is el. Mindig ezzel a hozzáállással, viselkedésmóddal dolgozzunk! Ez annak felismerését jelenti, hogy mindenkiben benne lakozik a király. Mindenki fontos. Mindannyiunkban ott a lélek, és mi mind Isten részei vagyunk. Ha olyan magatartással tesszük a dolgunkat, hogy mindenki megérdemli a tőlünk telhető legjobbat, akkor a mindenkiben jelenlévő Istent tiszteljük.
Vannak, akik csak bizonyos emberek kedvéért dolgoznak keményen. Talán megteszik a legtöbbet a főnöküknek vagy a gazdagoknak, esetleg annak, akitől szívességet várhatnak cserébe. Ám azok a legkiválóbb emberek, akik a képességeik legjavát nyújtják a szegényekért, vagy azokért, akik semmit sem adhatnak cserébe. Nagyszerűek azok, akik mindenkivel egyformán jól bánnak.
Egy további fontos lecke, hogy nem szabad elbátortalanodnunk, ha úgy látszik, csak néhányan értékelik az igyekezetünket, vagy csak kevés embernek származik belőle előnye. Azt mondják, hogy ha a hatásunkra akár csak egy valakinek jobbá formálódik az élete, akkor már megérte élnünk. Ha mi megtesszük az erőfeszítést, és a várt tömeg nem jön el, attól mi még segítőkészek voltunk másokkal, még ha csak egy-két emberrel is.
Soha ne érezzük, hogy nem éri meg megtennünk azt, amit elterveztünk, mert csak néhány ember kíváncsi rá! Annak a néhány embernek is változást hozhatunk az életébe. Dolgozzunk keményen! Nem baj, ha csak pár embert érdekel, mert nekik biztosan fontos. Nem szabad, hogy ez elbátortalanítson minket. A muzsikusok alig néhány embernek játszottak, de közülük az egyikről kiderült, hogy a király.
Bármit teszünk is, azt Isten látja. Mindig teljesítsük és adjuk magunkból a legjobbat!
A jutalom, maga a szolgálat, nem pedig, a szolgálat gyümölcse. Ha így élünk, akkor nap, mint nap megelégedetten térhetünk nyugovóra, mert minden tőlünk telhetőt megtettünk. A bensőnkben az öröm és boldogság áldásában részesülünk, ha mindenkinek, akivel találkozunk, a lehető legjobbat adjuk magunkból.
További bejegyzéseket az etikus életvitelről itt találsz.
A Spiritualitás Tudománya nemzetközi oldalán itt olvashatsz a spiritualitásról.