Sok spirituális leckét tanulhatunk a kiviruló kerttől, amelyek hasznunkra lesznek a spirituális utazásunkon.
Májusban beköszönt az izgalmas és örömteli tavasz. Amikor eltűnik a tél hava, ezzel a hónappal a kikelet eljövetelének a reménye is megérkezik. Ennek jelei mindenütt láthatók. Szemet gyönyörködtető a kiviruló virágok látványa. Rügyet bontanak a bokrok és a fák is. A világ olyan, mint egy sokféle színben gazdag festmény: a piros, rózsaszínű, narancsszínű, sárga, kék, lila, bíborszínű virágokat zöld levélhajtások ölelik körül a zöldellő fűvel borított kertekben. A madarak boldogan énekelnek, ahogy virágról virágra, fáról fára repkednek. Az almafák virágainak mézédes illata rabul ejti az érzékeinket.
Ahogy egyre melegebb lesz az idő, levesszük a nagykabátot, és élvezzük a bőrünket simogató hűs szellőt. Ez az öröm, a vidámság ideje, azzal a reménnyel telt, hogy ilyen lesz az egész előttünk álló napunk. Sok spirituális leckét tanulhatunk a kiviruló kerttől, amelyek hasznunkra lesznek a spirituális utazásunkon. Megtudhatjuk, hogyan tápláljuk a lelkünk magját, hogy szirmot bontson, és a maga teljes eredeti szépségében tündököljön.
A lélek-mag táplálása
A világ kertjeiben a magoknak termékeny talajra, vízre, levegőre és napsütésre van szükségük, hogy fejlődni tudjanak. A lélek látens állapotú spirituális mag módjára rejtezik bennünk mindaddig, amíg táplálékhoz nem juttatjuk. Ott szunnyad a székhelyén, a két szemöldök között és mögött.
Ha megtanuljuk a benső Fényre és Hangra történő meditáció módszerét, megtapasztalhatjuk önmagunkban Isten szeretetét, és a lelkünk magja kicsírázik, vagyis eljött számára az ébredés ideje. Az Isteni Áradattal való kapcsolat révén öntözővízhez jut. Az egész mindenséget megteremtő Úrból kiáradó Istenerő benne vibrál az összes létformában, az emberekben, az állatokban, a növényekben. Bár ez ott van mindannyiunkban, addig nem látjuk vagy halljuk meg, amíg fel nem eszmél a lelkünk.
A növények fejlődésének előfeltétele az elegendő napfény, a lelkünknek pedig ehhez a benső Fényre van szüksége. Ha a meditációban létrejön a kapcsolatunk a Fénnyel és a Hanggal, akkor a további spirituális fejlődés érdekében erre kell fókuszálni a figyelmünket. A rendszeres napi meditációval elég napfényhez jut a lelkünk.
A palántáknak széndioxidra is szükségük van. Ahogy ezt a növény a vízzel együtt hasznosítja, oxigént bocsát ki, ami nélkülözhetetlen a légzésünkhöz. A lélek-magnak Isten lélegzete a segítő erő a gyarapodásban. Ez az isteni kegy adja a felhajtóerőt a lelkünknek, hogy magasra tudjon szárnyalni a spirituális régiókban. A lelkünk nagyon sok táplálékhoz jut hozzá, ha meditálunk. Még vannak más leckék is, amelyeket elsajátíthatunk egy kerttől. Ezek azután segítenek a benső fejlődésünkben, a spirituális utazás sikeres megtételében.
A türelem művészete
Ha megtanulunk meditálni, utána fontos a szorgalmas gyakorlás. Sajnos, nagyon sokan türelmetlenné válnak, ha nem látják azonnal az eredményeket. Instant társadalomban élünk. Ilyen kávét, pudingot, zabkását fogyasztunk. Olyan számítógépeket akarunk, amelyek mikroszekundum alatt végzi el a rendszerbetöltési feladatokat. Egyébként türelmetlenek leszünk. Amikor magokat ültetünk el egy kertben, reméljük, hogy már egy nap alatt kicsírázik. Ha nem ez történik, máris csalódottak leszünk. A lelkünk kertjét nap mint nap, szorgalmasan kell gondoznunk meditációval, még akkor is, ha nem látjuk azonnal annak indokolatlanul elvárt drámai eredményeit.
A türelem és a szorgalom végül megjutalmazódik, mihelyt elkezdjük megtapasztalni a benső fejlődésünket. Amikor meglátjuk, ahogy előtör az Isteni Fény, és meghalljuk a Hangáradat még gyenge, hívogató hangjait, akkor felismerjük, hogy az Isten kegyével meghintett erőfeszítéseink gyümölcsöt hoznak. Majd, ahogy a lélek-növény egyenletesen fejlődik, felismerjük, hogy a fáradozásaink nem voltak hiábavalóak. Ettől kezdve felgyorsul a spirituális előrehaladásunk.
A hosszú tél ideje alatt nem látszik, hogy ott vannak a magok a talajban, mégis, megfelelő gondozással majd kihajtanak, és szirmot bontanak. Ehhez hasonlóan nem azonnal látszanak meg a meditációnk eredményei. Ám a szorgalmas gyakorlás meg fogja hozni a gyümölcseit. Idővel megáldatunk a benső Fény és Hang különféle megnyilvánulásainak a megtapasztalásával, amelyek végigkísérnek bennünket a benső utazásunkon, egészen addig, míg végül a lelkünk belemerül Istenbe.
Bizalom Istenben
A fizikai világban a kertek növényei és fái nem képesek mozogni. Nem tudnak beszélni vagy kérni dolgokat. Járni sem bírnak, vagy tenni azért, amire szükségük lenne. Egy bizonyos helyre elültették őket, de nincs képességük a kommunikációra, a mozgásra, a cselekvésre. Csupán Isten és a természet kegyéből léteznek. Mégis minden szükséges lételemhez hozzájutnak: táptalajhoz, napfényhez, levegőhöz és vízhez. Akár egy gondozott kert vagy egy vadon a lakhelyük, Isten időtlen idők óta biztosítja számukra mindazt, amire szükségük van. Ha Ő egy gyep minden egyes fűszálának az ellátását képes megoldani ezen a bolygón, miért nem hisszük el, hogy nekünk is a gondunkat viseli?
Megtanulhatjuk a kerttől, hogy megbízzunk Istenben, akinek mindannyiunkkal terve van. Ha nem ismerjük fel, hogy az isteni tervvel összhangban mennyi kegyben részesülünk, akkor rengeteg időt töltünk el olyan dolgok miatti nyugtalanságban, amelyek egyébként mindenképp be fognak következni. Ha megtanuljuk az Istenben megbízás leckéjét, a rengeteg energiát, amelyet aggodalommal vesztegetünk el, sokkal hatékonyabban is kamatoztathatnánk.
Tegyük a legjobbat, és a többit engedjük el!
Mivel nem tudjuk, hogy a fizikai szintű létezésünkkel kapcsolatban mi van és mi nincs eltervezve, minden helyzetben tegyük a lehető legjobbat! A tőlünk telhető legjobb módon hajtsuk végre a feladatainkat, és a többit bízzuk Istenre! Ha az így megtett erőfeszítéseink ellenére más eredmény volt elrendelve, akkor engedjük el a dolgot, és menjünk tovább! Lehet, hogy teljes igyekezettel, odaadóan végeztük el a munkánkat, ám megeshet, hogy Istennek más terve van velünk. Ha valami nem az elképzeléseink szerint alakul, fogadjuk el, és nyugodtan haladjunk tovább az utunkon! Megtettük, amire képesek voltunk, a többi Isten kezében van.
Ha egy kertben termékeny talajba kerültek a magok, és vizet, napfényt, levegőt is kapnak, akkor mi megfelelően tettük a dolgunkat. Az, hogy ezután miként fejlődik a növény, már nem rajtunk múlik, az Isten kezében van. Ha nem olyan lesz a színe, a mérete, a formája, ahogy azt elvártuk, akkor eljuthatunk annak felismerésére, hogy vannak bizonyos dolgok, amelyeket nem tarthatunk az ellenőrzésünk alatt. Miért kellene magunkat hibáztatnunk, hiszen a saját részünket megtettük. Nyilván Istennek más terve volt azzal a virággal. Ehhez hasonlóan, minden körülmények között tegyük meg, amire képesek vagyunk, a többit pedig bízzuk Istenre! Ha ilyen szemlélettel intézzük a dolgainkat, akkor nem lesz ok a szemrehányásra, a lelkiismeretfurdalásra vagy a sajnálkozásra. Miután a legjobbat igyekszünk tenni, bízzunk meg abban, hogy Isten majd gondoskodik rólunk!
Az alázat leckéje
A növényektől az alázat leckéje is elsajátítható. Ha egy viharos napon megfigyeljük a fákat és a bokrokat, vajon mit látunk? A fák, amelyek ellenállnak a szélrohamoknak, recsegnek-ropognak, gyakran megrepednek vagy széthasadnak. Azok viszont, amelyek mélyre hajolnak, nem törnek ketté. Mihelyt elül a vihar, ismét kiegyenesednek. Ha más emberek támadásának vagy a változásoknak a szele ér el bennünket, az kihívást jelent számunkra. Gyakran választjuk azt a megoldást, hogy ellenszegülünk, vitába keveredünk. Még az is megeshet, hogy visszaütünk, fizikai harcba keveredünk. Ha erre nem is kerül sor, de verbálisan visszavágunk, és olyasmiket mondunk, ami komoly veszekedésbe torkollik. Nagyon durva, sértő szavakat vágunk egymás fejéhez. Az is lehetséges, hogy külsőleg nyugodtak tudunk maradni, de mentálisan negatív gondolatok áradnak belőlünk valakire, aki ugyan nem hallja, de érzékeli a ráirányuló haragunk erős vibrációját. Emiatt az erőszak körfolyamata folytatódik. Tanuljunk abból, ahogy a fák és a bokrok fogadják a szélvihart! Így mi is megelőzhetjük a törést. Ez az alázat titka.
Tanuljuk meg a kerttől, hogyan tápláljuk a lelkünk magját a Fényre és a Hangra meditálással! További leckéket vehetünk a türelemmel, a bizalommal és alázattal kapcsolatban is. Ha ezeket megvalósítjuk az életünkben, akkor meg fogjuk tapasztalni az örök tavaszidőt, mialatt Isten üdvözítő kertjében napozunk.
A spirituális utazásról itt is olvashatsz.
A Spiritualitás Tudománya nemzetközi oldalán itt találsz bejegyzést a spiritualitásról.
Sant Rajinder Singh Ji Maharaj