A meditáció gyakorlásával meg tudunk maradni a derű és öröm állapotában, az örök napsütés birodalmában.
Erőhöz jutunk, ha nem hatnak ránk az élet viharai és a környezetünk zűrzavarai. A meditációval megtanulhatjuk, hogyan csendesítsük le a zaklatott elménket, és érjük el a tartós boldogságot.
Szerte a világon az embereket állandóan foglalkoztatja az időjárás. Sok idő megy el a vele kapcsolatos helyi jelentések meghallgatásával. Az előrejelzésekből megtudhatjuk, milyen körülmények várhatók a következő napon.
Az utazásaim alatt megfigyelhetem, hogy a különböző időjárási jelenségek miként hatnak az egyes országokban vagy régiókban élő emberekre.
Amikor hóvihar tombol valamelyik térségben, ott megáll az élet. Az iskolák bezárnak, az emberek nem mennek dolgozni. Ugyanakkor egy másik vidéken, ahol megszokták a hideg időjárást, még a heves hóesésben is a megszokott módon folytatódik az élet. Itt felkészültek az ilyen körülményekre. Perceken belül megjelennek a hókotrók, hogy megtisztítsák az utakat, így az autókkal, a buszokkal iskolába, munkába lehet menni. Az emberek felveszik a vastag kabátjukat, és cammogva nekivágnak a hónak, ahogy azt már megszokták. Ritkán fordul elő, hogy ilyen helyeken a hó miatt megállna az élet, miközben más vidékeken az egész város megdermed a rendkívüli helyzettől.
Azok az emberek, akik olyan erősek és szívósak, hogy még akkor is teszik tovább a dolgaikat, amikor a legrosszabb az időjárás, arra emlékeztet engem, hogyan szükséges vezetnünk az életünket.
Sok előnye van annak, ha olyan hozzáállással élünk, hogy a nehézségek ellenére is megtesszük, ami szükséges. Ez a szemlélet testi, lelki és spirituális szinten is támogat bennünket. Segíthet a meditációban, a pozitív tulajdonságaink fejlesztésében, és abban, hogy boldogabb életet élhessünk.
Nézzük először a meditációt! Azok az emberek, akik az életcéljaikra koncentrálnak, tudják, hogy a zivatar, a hóesés, a dermesztő hideg, az égető forróság mind elmúlik egyszer, és kisüt a Nap. Ha megérkezik a tél, az a helytől függően négy-kilenc hónapig tart, de utána beköszönt a tavasz, a nyár, és a virágok újra kivirulnak. Elfogadják a hosszú telet, amely olykor egy kicsit melegebb, napsütéses napokkal is megajándékozza őket, de tudják, hogy a szép idők egyszer tartósan beköszöntenek. Ilyenfajta látásmódra van szükségünk a meditációban is.
Bennünk mindig napsütés van, hiszen ott van a benső Nap. A meditációban felfedezhetjük a Fényt önmagunkban. Amikor megtanuljuk ennek a technikáját, csukott szemmel rátalálhatunk a Fényre. Megtanulhatjuk annak a titkát, hogy változtassuk a sötétséget tündöklő Fénnyé.
Amikor elkezdjük gyakorolni a meditációt, észrevesszük, hogy a gondolatok magukkal ragadják a figyelmünket. Az ilyen állapot a rossz időjáráshoz hasonlítható. Amikor felszállunk egy repülőgépre, lehet, hogy felhős, szürke az ég, esik az eső vagy havazik. Ám, ha a gép elér egy bizonyos magasságot, akkor áthaladunk a felhőkön, és napsütés van. A meditáció is ilyen. A Nap és a Fény a bensőben mindig ragyog. Azért nem látjuk, mert a figyelmünk az ettől elterelő gondolatok rossz időjárásán van.
A gondolataink állandó mozgásban vannak. Egy pillanatra sem maradnak nyugalomban. Olyanok, mint a meleg és hideg frontok, amelyek különféle irányokból érkezve egymásba ütköznek. Ezek nagy hőmérséklet ingadozásokat gerjesztenek. Amikor a nagy páratartalmú nedves meleg levegő beleütközik a hidegbe, eső vagy hó lesz belőle. A levegő örvénylő mozgásából nagy szél, hurrikán, tornádó keletkezhet. Más időjárási állapotok villámlást és mennydörgést okozhatnak. Egy-egy nap során a bolygó különféle régióiban százszámra jöhetnek létre viharok, zivatarok. Ez egy nyugtalan, turbulens égitest, amelyet nagy hőmérséklet-hullámzások jellemeznek. Ugyanilyenek a gondolataink is.
Nekifogunk a meditációnak, és hirtelen megjelenik egy gondolat. Ez olyan, mintha éppen élveznénk a napsütést, amikor hirtelen egy felhő jelenik meg, vagy elkezd cseperegni az eső. Kétféle választási lehetőségünk van: folytatjuk, amit éppen csináltunk, vagy mérgesek, zaklatottak leszünk, és abbahagyjuk az egészet, és bezárjuk magunkat a lakásunkba. Ehhez hasonlóan reagálhatunk a zavaró gondolatokra is, vagyis folyatjuk a meditációt, a benső Fényre koncentrálva.
Sok olyan gondolatunk van, amelyek a viharfelhőkhöz hasonlíthatók. Lehet, hogy a múlton merengünk, boldog emlékeket idézve fel. Ha korábbi kellemetlen helyzetek jutnak eszünkbe, elképzelhető, hogy annyira elkeseredünk, hogy azt képzeljük, velünk csak rossz dolgok estek meg. Minkét esetben vége a spirituális gyakorlatnak. A testünk olyannak tűnik, mintha meditálnánk, de a gondolataink vihara messze ragad bennünket a benső csend állapotából.
Ha a gondolataink a jövő felé irányulnak, lehet, hogy a következő nyaralásunkat kezdjük el tervezgetni, vagy azt, hogy mit fogunk csinálni a nap hátralévő részében. El kellene menni vásárolni. Mi fogyott ki? Ráférne a lakásra egy nagyobb felújítás. Mit hogyan alakítanánk át? Mivel a főnök nem adta meg az ígért béremelést, mit fogunk neki mondani?
Ha a helyzet olyan, hogy semmit sem tehetünk, akkor aggódni fogunk a jövő miatt. Ezek olyan sötét felhők a fejünkben, amelyek megakadályozzák, hogy békése, megfelelően meditáljunk.
Ugyanilyen hatást váltanak ki a haragos, erőszakos egoista gondolatok is. Mind viharfelhők, amelyek eltakarják előlünk a benső Napot.
Sőt a harag olyan, mint egy tornádó, amely magával sodor bennünket, és amerre halad, az útjában mindent elpusztít. Ráadásul nem lehet előre tudni, merre fog haladni. Az időjárás előrejelzés célja, hogy tudassák az emberekkel, hol áll fenn hurrikán veszélye, ami le fog csapni. Így lesz valamennyi idejük, hogy bedeszkázzák az otthonaikat, és védett helyre menjenek.
Egy tornádó azonban hirtelen keletkezik, anélkül, hogy a közvetlen környezetében élőket előre képesek lennének értesítenék. A távolabb élők tudhatják, hogy tornádó indult el, és menedéket kereshetnek, de még ekkor sem tudja senki, hogy a tornádó milyen irányba fog haladni.
Hirtelen megjelenik, és másodperceken belül házakat, épületeket, fákat rombol le, állatokat sodor el.
A harag működést ugyanez jellemzi. Hirtelen, a derült égből csap le, elsöpörve a nyugalmat, a békességet, a nap derűjét. Mindenkit elér, aki a közelében van. Ezért résen kell lenni, hogy kikerüljünk az útjából.
A düh rombol, pusztít maga körül. Lehet, hogy kemény, durva szavak formájában jelenik meg. Ám egy mérges ember gondolatai is hatalmas erejűek, és elérhetnek másokat. Megeshet hogy az indulat erőszakos tettekké fajul. A harag dúlása esetenként jóvátehetetlen. Elképzelhető, hogy illető később elnézést kér, de a bántó, sértő szavak által okozott sebek olykor egy élet alatt sem gyógyulnak be. Ha a meditációnk során jelennek meg bennünk a haragos gondolatok, elvágjuk magunkat a Fény megpillantásának a lehetőségétől. Mi választunk: hagyjuk, hogy hasson ránk az elménk időjárása, vagy élvezzük a benső napsütéses ég látványát.
Egy további nagy akadály a meditációnkban az egónk, amely olyan, mintha azt hinnénk, hogy a bolygó egész időjárása rajta múlik. Meditálunk, majd hirtelen arra gondolunk, hogy mi vagyunk a cselekvők. Rajtunk múlik a napkelte és a naplemente. A mi cselekedeteinktől függ, ami az életünkben végbemegy. Eszünkbe sem jut az anyatermészet, az időjárás változásait illetően.
Miattunk, értünk alakulnak a dolgok: azért esik, mert a kocsink mosásra szorult. A napsütés magyarázata, hogy magunkkal vittük az esernyőnket. Ha esik, ennek oka, hogy ezt otthon felejtettük.
Mi élvezzük a napsütést, bezzeg a nagynénink környékén rossz az idő, mert elfelejtett születésnapi ajándékot küldeni. Minden eseményt valahogy önmagunkhoz kapcsolunk, hiszen minden miattunk történik.
Az egónk elhiteti velünk, hogy mi vagyunk a legkülönlegesebbek, a legnagyszerűbbek. Az önös énünk felhős árnyékot vet mindenki másra. Úgy érezzük, hogy mi vagyunk a Nap, a középpont, amely körül az univerzum kering. Mi oly jók vagyunk! Ez másokban az értéktelenség érzését kelt. Ha valakit magával ragad az egója, az csak magára gondol, és megfeledkezik arról, hogy a benső, napsütéses égre koncentráljon.
Mi a gyógyír a gondolataink pocsék időjárására? Ha tudatosul bennünk, hogy magukkal ragadják a figyelmünket, akkor éberek, elővigyázatosak leszünk. Hiszen a gondolataink a meditációban vattaszerű vagy viharos töltettel teli felhők formájában is felbukkanhatnak.
Példának vehetjük a Chicagóban élő embereket, akik a nagyon változékony, eléggé végletes időjárási körülmények között is iskolába, dolgozni járnak, teszik a dolgukat, kivéve, ha nagyon veszélyessé válik az utcára kimenetel.
Tegyük nyugodtan a dolgainkat, tudva, hogy a kellemetlen idő egyszer elmúlik. Ha sötét felleg jelenik meg az életünkben, fókuszáljunk befelé! Ne engedjük, hogy a gondolataink eltereljék a figyelmünket a meditációban! Nincs mozdulatlan felhő. Majd arrébb vonul. A szél majd elfújja.
Hasonlóképpen nem számít, milyen gondolatok merülnek fel bennünk, akár a múltról, akár a jövőről, akár haragról, erőszakról vagy egóról legyen szó, ezek elmúlnak. Ne foglalkozzunk velük. Hagyjuk, hogy tovább sodródjanak. Ha ezt meg tudjuk tenni, akkor gyümölcsöző lesz a meditációnk.
Ha napos, esős, havas, viharos, fagyos vagy meleg is az idő, ez ne zavarja meg a meditációnkat! Őrizzük meg a figyelmünket a lelkünk székhelyén, a benső napos időjáráson! Ne engedjük, hogy a negatív gondolatok sötét fellege ránk telepedjen, és megzavarjon bennünket! Így a meditációban zavartalanul fürödhetünk a benső napsütésben.
A kapcsolataink jobbak lesznek, és az életünk békésen fog telni, mivel nem engedjük, hogy a gondolataink tornádója lecsapjon, diszharmóniát, feszültséget okozva, és ezzel megzavarja a lelkünk békéjét.
Így az életünk az örök benső napsütés élvezetében telhet el.
Sant Rajinder Singh Ji Maharaj
További bejegyzések a meditációról itt találhatóak.
A bejegyzéshez kapcsolódó angol nyelvű videó itt található.